[vízminőség, monitoring]
[water quality, monitoring]
Valamely vízgyűjtőn jelentkező emissziók csak részben érik el a vízfolyásokat, illetve azokon keresztül az állóvizeket. A visszatartás mértéke a „szállítási” távolsággal (vagy a tartózkodási/levonulási idővel) növekszik. Általában két helyen beszélhetünk visszatartásról (i) a vízgyűjtőn, mielőtt a szennyezés eléri a felszíni vizeket, és (ii) a mederbeli levonulás közben. A szállítás során fellépő veszteségek miatt a vízgyűjtőn lévő források hozzájárulása a tavak terheléséhez csak akkor számszerűsíthető, ha képesek vagyunk a víz és az általa közvetített tápanyag térbeli mozgása alatt lejátszódó folyamatok leírására. Ezeknek az ismereteknek hiányában – melyet az irodalom a „hiányzó kapcsolat problémájának” nevezett el – a terhelés meghatározására csak becsléseket végezhetünk. A hiányzó kapcsolat lényege az, hogy éppen a vízminőség-szabályozási folyamat legfontosabb eleme hiányzik, azaz a tervezési eszköz, amellyel kiszámítható lenne a tervezett beavatkozást követő várható vízminőségi állapot (ld. ábra).
- Jolánkai, 1984: An Approach to Solve the "Missing Link" Problem of Non-point Source Pollution Modelling. Proc. UNESCO MAB-5 Workshop on Land Use Impacts on Aquatic Systems, Budapest, 10-14 October, 1983, pp 271-284.
Ábrák
