[hidrobiológia]
[hydrobiology]
A víz felszínén úszó, azt zárt növénytakaróval befedő vagy állandóan nedves, vízzel átitatott talajon élő, tőzeget vagy tőzegszerű képződményt létrehozó növényi társulás. Típusai: (1) síkláp: inkább alföldi képződmény, tavak feltöltődésével vagy úszólápok elsüllyedésével keletkezik és a medencét kitölti. Vize gyakran eutrófikus és nem mindig savanyú kémhatású. (2) úszóláp: síkvidéki nagy folyók mentén és mélyebb tavakon keletkezik úgy, hogy a növények (elsősorban nád) gyöktörzse és gyökerei a köztük felhalmozódó törmelékkel, tőzeggel úszó szőnyegként benövik a víz felszínét. A lápszőnyegre hulló csapadék kilúgzó hatása miatt a láp felszíne elsavanyodik, rajta acidofil növények (mohák, páfrányok, tőzegmoha) jelennek meg. (3) dagadóláp: főleg magas hegyvidéken vagy sarki tájakon, humusztavak felületén képződik. A tőzegmohafajok is benövik a víz tükrét és ingólápot hoznak létre. Vize savanyű kémhatású, tőzegük Sphagnum-tőzeg.
- Dr. Felföldy Lajos (1984) : Hidrobiológia - szavakban, Vízügyi Hidrobiológia 13, VIZDOK, Budapest, p: 250