[hidrobiológia]
[hydrobiology]
A hőmérséklettől függő sűrűség-különbségen alapuló vízszintes rétegek kialakulása állóvizekben. Elég mély, mérsékeltövi tavak felső rétege a nyári felmelegedés idején csaknem egyenletesen átmelegszik. Ez a meleg, könnyebb réteg (fedőréteg: epilimnion) valósággal úszik az alsó, hidegebb víztömegen (alsóréteg: hipolimnion). A két réteget a keskenyebb váltóréteg (metalimnion) választja el egymástól. Ősszel a fedőréteg vize hűlni kezd, mígnem lehűl az alsóréteg hőmérsékletére. Ekkor a termikus ellenállás megszűnik és a víz egész tömege összekeveredik. Ennek végén az egész tömeg 4°C-ra hűl és mivel ez a hőmérsékletű víz a legsűrűbb, a további lehűlés fölülről lefelé halad és a víz így fagy be. Ez a téli vagy fordított hőrétegzettség: alul a legsűrűbb, de legmelegebb 4 fokos, felül az ennél hidegebb víz és a jégtakaró. Tavasszal ismét összekeveredik a víz, míg ismét 4°C-os nem lesz, miután a folyamat kezdődik elölről.
- Dr. Felföldy Lajos (1984) : Hidrobiológia - szavakban, Vízügyi Hidrobiológia 13, VIZDOK, Budapest, p: 250