[területi vízgazdálkodás]
[rural/regional water management]
1. A légszáraz talaj súlyszázalékában kifejezett vízmennyiség, amelyet a gravitációs víz eltávolítása és a lefelé irányuló vízmozgás megszűnése után a talaj visszatart. A szántóföldi vízkapacitást gyakran szabadföldi vízkapacitás, normál szabadföldi kapacitás, normál kapacitás, kapilláris kapacitás, maximális szabadföldi kapacitás, szabadföldi kapacitás, effektív víztartó képesség elnevezés alatt is ismerik.
2. A talajban a gravitációs víz eltávozása után visszamaradó vízmennyiség, miután a víz lefelé irányuló mozgasa megszűnt. Lényegében a "fajlagos retenció"-val azonos. Ezt az általánosabb kifejezést a talajvíz-vizsgálatok során is használják. A különbség az, hogy a fajlagos retenciót általában térfogatszázalékban, a szántóföldi vízkapacitást rendszerint súlyszázalékban adják meg. A szántóföldi vízkapacitás "normális szántóföldi vízkapacitás", "normális nedvességkapacitás" stb. néven is ismeretes.
- ICID szótár 1980