rétegzettség
[hidrobiológia]
stratification
[hydrobiology]
Definíció:

A tavak vizének függőleges irányú inhomogenitása: vízszintes rétegek elkülönülése a vízben. A víztest rendszerint 2 fő rétegre tagolódik, ezek a felső fedőréteg (epilimnion) és az alul elhelyezkedő alsó réteg (hipolimnion); a kettő között, ahol kis mélységkülönbségen belül nagy mértékű változás tapasztalható, a váltóréteg (metalimnion) található. A rétegeket okozó tulajdonságok szerint legfontosabb a hő vagy hőmérsékleti rétegzettség, de okozhatja bármilyen kémiai tulajdonság vagy a sótartalom is. A fény behatolásának függvényében különül el a felső, átvilágított (fotikus) réteg, ahol növényi termelés van: a termelés tere (trofogénikus réteg) és az alsó sötét (afotikus réteg), ahol növényi termelés nincs: a bomlás tere (trofolitikus réteg). A rétegzettség lehet állandó, időszakosan állandó vagy múló rétegzettség.

Forrás:
  • Dr. Felföldy Lajos (1984) : Hidrobiológia - szavakban, Vízügyi Hidrobiológia 13, VIZDOK, Budapest, p: 250
Szerkesztő/szerző: Borics Gábor